Nos,  a munkahelyen  állandóan otthagyom/elhagyom a a tollakat. Ráadásul sikerült már egy-egy alkalommal az ajándékba kapott tollaimat otthagynom- visszakapnom,majd végleg elhagynom.

Úgy gondoltam, orvosolom e problémámat azzal, hogy készítek egy tolltartót és mindig abban hordom  tollaimat, íróeszközeimet.

A gyerekek nemrég festettek nekem “kompozíciót”, amely alkotást megpillantva inspirációt kaptam e tolltartó elkészítésére.

Karácsonykor szemeztem egy (natúr)fa alapú  kihúzható tolltartóval,amit akkor nem vettem meg…

Na De hétvégén jártam a hobbiboltba..addig-addig jártam körben és néztem a kínálatot, míg leesett a tantusz,hogy a tolltartót kerülgetem…így megvásároltam.

A gyerekekkel rákészültünk a”projektre”.  Ők ragasztottak, én menedzseltem a többi műveletet.

Sajnos, nem tudtam fényképezni a folyamatot,mert részemről is koncentrációt igényelt 3 felé figyelni- 2 gyermek és a művelet-,ezért csak a” majd-kész” végeredményt tudom megmutatni.

Ráadásul a régi fényképezőt vettem elő, amiről elfelejtettem levenni a dátumot és nem is aktualizáltam,úgyhogy minden képen megjelenik egy 2004-es dátum. Ezt a figyelmetlenséget nézzétek el nekem,mert nincs időm újra fényképezni …(bocs,ezért)

A technika itt is alapvetően a decoupage, amelyet e tolltartó készítésekor használtam. Alapanyagként  volt itthon merített csomagoló, ezüst kontúr- festék és  decoupage ragasztó és lakk (2 in 1), valamint a natúr-fatolltartó, eszközként ecset, olló.

Megpróbálom a folyamat lefényképezését pótolni azzal,hogy a fénykép alá írom hogy milyen fázisokban történt a kivitelezése a tolltartó-projektnek…

szóval így néz ki:

Lemértem a tolltartó hosszát,méretét és kivágtam a merített csomagolóból a megfelelő méretet.

Kétfajta színt használtam a merített csomagolóból ( mély-narancs a tolltartó belsejébe és mélybordó a külsejére),és a tetejére a gyermekeim festett rajzát szántam,így ezt is lemértem és megfelelő méretre vágtam.

Ezután következett a ragasztás fázisa: decoupage ragasztóval a megfelelő méretre vágott  alapanyagokat ráragasztottuk.

Megvártuk, hogy megszáradjon a ragasztás és akkor ezüst-kontúrral szimbólumokat rajzoltunk a tolltartó felső és alsó részére.

Amikor ezzel a fázissal elkészültünk, az ezüst kontúros réteg felé és a tolltartó belső részében is felvittünk egy vékony lakkréteget.

Ezt követően kipróbáltuk hogy illeszkedik e a lakkrétegektől illetve a felvitt ” kompozícióktól” a tolltartó illesztése,amelynél egyből kiderült,hogy elkalkuláltam/elkalkuláltunk és ezért korrekciós eljárásra kényszerültünk: smirglipapírral formáztam meg meg a tolltartó -nem látható- alsó részét azért,hogy ne akadozva illeszkedjen a kihúzható felső rész ( még jó, hogy a lakásfelújításkor maradt). Aztán újból vékony lakkréteg került a smirglizett részre…

Amikor megszáradt minden lakkozás és a korrekció is megvalósult,akkor összeillesztve megtekintettük  alkotásunkat s lám kiderül: van egy felső vékony csík, amelyet még az összeillesztések miatt nem lakkoztunk le. Ezt ebben a fázisban megtesszük.

Nos,még némi utómunkálatok szükségesek, de a majdnem kész állapotban is tetszik az általunk készített tolltartó… nekem legalábbis nagyon.

Egyébként a tolltartón a jelképek mindegyike azték szimbólum(ok). Ez erősen jellemez,mert én az azték jelképeket és jelentéseiket nagyon szeretem.   Érdekes,hogy éppen olyan épületben dolgozom, ahol már a bejárati kapun is ilyen és hasonló jelképek láthatóak és ahogy egyre jobban megismerem az épületet mindenhol felbukkannak a szimbólumok.

Csodálatos kidolgozással vannak jelen jelképek, szimbólumok (is)  épületeinkben és talán már annyira rohanunk,hogy észre sem vesszük őket (hiába, régi idők nagy emberei tisztességes munkát végeztek).

No,de visszatérve én ezeket a szimbólumokat szívesen alkalmazom díszítés gyanánt (ezért jelenik meg a tolltartó dizájnjában is).

Reklámok