Gyermekeim  lebetegedtek (kollektíven), úgyhogy ez behatárolta az egész hétvégi és hétköznapi  programomat.

A kisfiam amióta óvodába jár,  korának megfelelő módon,hatékonyan, tanulja az ovis körben használt társalgás(oka)t (ráadásul tanítgatja a kishúgát) és egyéb viselkedési formákat, mint a pofozkodás… lassan hozzászokom,hogy egymásnak adják a pofonokat.

Bezzeg két hete, amikor még rossz idő volt,olyan bitang rossz(ak) voltak, hogy fiammal hárman (apjuk,én, és édesanyám) alig bírtunk. A kislány meg aktívan jár a bátyja nyomába, általában ő csak asszisztál a cselekményekhez, igaz ezt kitartóbban teszi.

Gondoltam leülök a kisfiammal megvitatni e kommunikációt és viselkedést, és persze a tiszteletadás témakörét is.

  • Először azzal futottuk a köröket, hallottad-e már apát, anyát így beszélni,viselkedni típusú körmondatok , no ezen már túl is vagyunk..stb,
  • aztán azzal,hogy MIÉRT nem ..no itt már nagyobb érdeklődést tapasztaltam,
  • majd folytattuk a Hogyan-okkal
  • elsőszülött gyermekem ekkora már fellelkesülve kérdezte, az oviban hallott “hangzatos”, csúnya szavak  jelentését (mi-mit jelent)… ,itt már éreztem, idegen, ingoványos talajra tévedtünk…nos,hm…, úgy véltem, ez már több információ, amit tudni kellene egy majd ötéves gyermeknek …
  • úgy gondoltam, nem  fokozom tovább az érdeklődését (némi hatásszünet után, mert gondolkodóba estem, ugyanis világosan láttam, ebből már jól kijönni nem lehet) , így utolsó válaszként a gyerek kérdésére, hogy mit jelent ezen tartalmak jelentése …. mondtam neki, hogy ez ügyben forduljon  az apjához, SAJNOS késő van és megyünk aludni…

Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz gyermeket nevelni?

Amint lesz időm és energiám akkor felrakom az újabb szappanokat is.

Reklámok