A “kincsesládákat” a hétvégén készítettem a gyerekeim számára, meglepetésként…

A ládikáknak a története az, hogy a gyermekeimmel hobbiboltban jártunk és a kisfiam egyszerűen nem tudott  elszakadni egy faládikától, amit rögtön elnevezett kincsesládának.

A ládikákat akkor, nem vettem meg, mert  nem szokásom,hogy “azonnal”, rögtön, mindent megveszek.

Én, akkor vásárolok, ha előre, megfontolt módon eltervezem és célirányosan kivitelezem e feladatot.  Ezért, aztán újból elmentem a hobbiboltba ( jól megfontolt projektként) és megvettem két faládikát.

A hazafelé vezető úton elterveztem,hogy az egyik kincsesládán cicák,- a másikon pedig kutyák díszítik  majd a kincses-dobozokat. Akrilfestékkel és lakkozással terveztem a faládikáknak a külső- belső felületének a fedését, díszítését. Megállapodtam magammal , hogy az egyik ládikát zöld alapszínnel,- a másikat pedig kék alapszínnel festem le.

Hazaérvén neki is láttam a kincsesláda projekt kivitelezésének.

Elővettem az akrilfestékeimet,ecseteket, lakkot,kontúrfestéket.

 

A faládikákat lefestettem egy-egy alapszínnel (kékkel, zölddel), és másodlagos színnel (sárgával) hangsúlyosabbá tettem az alapszínt.

Aztán ugyanez a konstrukció kék kivitelben is:

Megvártam, míg megszáradnak a felületek és azt követően kezdtem a kincsesláda tetején üresen hagyott felszínre  kutyákat és macskákat -akrillal- festeni. Amikor a felület megszáradt, kontúrfestékkel kiemeltem a vonalakat. Tudom, hogy nem kellene, de, én mégis mindig megteszem ezt (szerintem kontúrral tetszetősebb).

Amikor megszáradt,  a kincsesláda  belső felületét festettem le sárga akrilfestékkel, egyúttal  a  ládika széleit is korrigáltam sárga, illetve,kék és zöld festékkel.

A  belső felület teljes száradása után: 3 részletben  lelakkoztam a kincsesládát (belülről-kifele= belső, külső  és az alsó felület).  Amikor megszáradt a lakk, akkor még hagytam a száradni egy-két napig,időközönként megfordítottam, a biztonság kedvéért (és a teljes száradásért).

és ilyen lett:

Igazából azt kell, mondjam,  hogy rendkívül időigényes munka, de nagyon megéri, mert nagyon mutatós tud lenni az így elkészített ” kincsesláda”.

Így, aztán még előttem álló feladat,hogy feltöltsem  kincsekkel a kincsesládákat…

Bizton tudom, hogy gyermekeim, rendkívüli módon fogják méltányolni a dolgot.

Advertisements