Ez az utolsó kecsketejes szappanom.

A kecskék most utódokat nevelnek (a tej kell a kiskecskéknek), úgyhogy, egy időre le kell, mondjak a kecsketejes szappanokról.

Ezt a szappant a karácsony tiszteletére késztettem el.  Készítettem még adventi-mézeskalácsos szappant is, de abból is alig maradt egy pár darab.

Az igazsághoz hozzátartozik,hogy én nem rajongok a mézeskalácsos készítményekért ( ez értendő a süteményekre is).  Most, karácsonykor csak  a szeretet ünnepe miatt (és persze a becsület kedvéért) készítettem mézes kalácsos sütit, szappant, egyebeket.  Én, alapvetően nem szeretem a tömény fűszereket (a karácsonyi fűszerekből  leginkább a kardamomt), illatokat , úgyhogy tényleg feladatként fogtam fel a dolgot.

A partnerem mindig furcsállja azt,hogy  az “otthonról hozott szokásokat” karácsonykor miért folytatom ( időpazarlásnak gondolja).

Az egyike az “időpazarlásnak”, amikor narancsot teletűzdelek szegfűszeggel  stb. (a többit  már nem is részletezem).

A szegfűszeget, azonban, mind fűszerként, mind illóolajként  nagyon szeretem.

A szappanban az összetevők:

elszappanosított olívaolaj,-kókuszolaj,szőlőmagolaj,- és napraforgóolaj, a szappanban a folyadék kecsketej,- a superfat bőrápoló pedig sheavaj volt.

A szappan tartalmaz még szegfűszeg illóolajat,szegfűszeg őrleményt és fahéjas-gyömbéres szappankockákat. A fahéjas-gyömbéres szappankockákat a szappan tetejére tettem (díszítés gyanánt).

Reklámok