Egyre jobban gondolom azt, hogy személyiségfejlődésünk(hez) nem csak a tanulás, olvasás stb., hanem gyermekeink nevelése is beletartozik…

Egyik este kislányom az esti lefekvés után kipattant az ágyból, hogy “csikilikit akar”. Nagyon hajthatlannak tűnt, ezért próbáltam kideríteni, hogy  mit is szeretne… miután hatodjára is azt hajtogatta, hogy csikilikit akar, nagyobbik gyermekem (ötévesen) elhatározta, hogy segít nekem az ügy végére járni és látván,  a “megfejtésre” vonatkozó  törekvésemet, mondta, hogy szerinte a testvére “kínai levest akar” ( túlléptem azon a problémán, hogy szókészletében szerepel  a  kínai leves , hiszen olyat még soha nem is evett).

Míg aztán majd 35 perces kreatívkodás után (az ötletelést már nem is taglalom), rájöttem, hogy a kicsi lány csingilingi meséjét szeretné. Nos, ezután úgy gondoltam megérdemli, hogy berakjam neki  ezt a mesét ( ha már ennyire kitartó volt).

Azonban felrémlett, hogy a kisfiam (kétévesen) megnézte a csingilingi mesét  (melyet nem is néztem végig, csak aranyos mesének tartottam), majd elkezdett érdeklődni, hogy van-e olyan egér, akit sajtnak hívnak. Furcsállottam a kérdést és mondtam a “kislegénynek”, hogy nem, nincs olyan egér, akit, sajtnak hívnak, aztán még magyaráztam is a bizonyítványom …a sajtot viszont szeretik az egérkék…. emlékszem, még nyomatékosította is azt:  hidd el van olyan egér, akit sajtnak hívnak (akkor, ezt különösnek véltem, aztán továbbléptem a dolgon)

Mígnem, végignéztem a csingilingi mesét és nem hittem a füleimnek, amikor a szereplők ( lsd Kajla) mondja csingilinginek, hogy a mesében szereplő egérkét Sajtnak hívják! Természetesen,  rögtön volt is egy magyarázat :  (Kajla mondta csingilinginek)  azért nevezték el sajtnak az egeret, mert ÍGY biztos jön utánuk….( ezt a poént, kész, dobtam is egy hátast).

Elgondolkodtam azon, hogy  a gyermekeim születése után, olyan nyitottságot (talán szélesebb látókört) tapasztalok   -inspirálnak a gyermekeim és olyan hatást gyakorolnak rám, melyet nehéz is megfogalmazni-  amelyet, eddig nem is érzékeltem  (mindig is jól elvoltam  a magam világában…)

Konklúzióként, azt tudom, hogy most már gyermekeimnek  soha többé nem mondok olyat, hogy ez nem az, ami, stb… mert, miért is ne? Tényleg lehetnek dolgok, amik azok amik…

Reklámok