Viszonylag régen írtam a blogra s,elkerülve czuki barátnőm szemrehányó pillantását (aki egyébként tényleg cuki) : újult erővel foglalkozok a bloggal is.. tehát  folyt köv.

Közben sok víz folyt le a Dunán, megkaptam a szemműtétem utolsó kontrollján a papírt: szemüveg nélkül vezethetek!  Komolyan mondom,  ez egy méltóságteljes nagy pillanat volt…

Fergeteges jókedvem lett.. Aznap este, fektettem le gyerekeimet és láttam, hogy kisfiam  suttogva, komoly arccal a párna alatt dugdos valamit.  Majd láttam, hogy a “varázskutyánkhoz” beszél és közben simogatja e plüssállatkát. Átfutott az agyamon a varázskutya előzménye, mikor is hónapokkal ezelőtt nem bírtam lefektetni gyermekeimet és akkor kreatívkodtam nekik egy kicsit (akkor, ezt motiválásnak hittem) annak érdekében, hogy időben lefeküdjenek. Ezért, aztán  mondtam gyerkőcöknek, hogy az a plüssállat amit kaptak (aznap) AZ egy  varázskutya (ami titkos, és ezt nem tudhatja meg senki) és a varázskutya csak akkor hoz ajándékot, ha:

  • jó gyerekek lesznek (…),
  • időben lefekszenek,
  • nem verekednek és pofozkodnak egymással (és társaikkal),
  • szófogadó gyerekek lesznek… stb.

Némi jóérzékkel hozzátettem (kisbetűs részként) , hogy varázskutya meg is szeret bizonyosodni, h a nevezettek jó gyerekek (voltak) és  CSAKIS akkor  hoz számukra ajándékot.

Arról az ici pici tényről mélyen hallgattam, hogy rendelkezem egy varázslámpával is (sólámpával) ami meg tudja mutatni azt, hogy gyermekeim e nemes célokat meg is valósították -e.  Másnap, az ovi után elkerekedett szemmel figyelték a gyerekek, amikor a  beizzítottam a varázslámpát … (apám ‘ anno  gyerekkorunkban igazságmondó lámpának hívta , ugye).  Nem árulok zsákba macskát:  eltelt egy pár nap, míg varázskutya hozott a párna alá ajándékot…

Akkor, volt is némi rosszérzésem, hogy lesz-e ennek folytatása, ezért, (szigorúan) preventív céllal, elraktam a plüss 10 cm-es varázskutyánkat (különleges alkalmakra), mielőtt kínos helyzeteket teremt a varázskutya nem teljesített kívánsága(i)…

Jelen állapot szerint, elsőszülött gyermekem ezt az eldugott varázskutyát lelte meg,  majd esti lefekvés rítusa(i) után megosztotta  vele kívánságát,- s berakta a párnája alá a varázskutyát…

Komolyan mondom tisztára kivert a víz (felrémlett az előzmény), erre mondtam a kislegénynek, hogy ugye, elmondja azt, hogy  mit beszéltek varázskutyával…       Ekkor, gyermekem  komoly, felelősségteljes arccal  mondta nekem, hogy EZ TITKOS, ez nem rám tartozik. Úgy tűnt, saját dugába dőltem és  az igazságot megvallva,  ezt, egy picit emésztenem kellett, ezért inkább kimentem elmosogatni , átgondolni e helyzetet…

2 napomba telt ( kemény,megfeszített, próbálkozásokkal,  mézesmadzagokkal stb) míg gyermek elárulta  a titkot…

Azóta, sokkal óvatosabban bánok a varázsdolgokkal és varázsszerkókkal, mert, mi van akkor, ha az oviba megkérdezi az egyik kisgyerek, h  neked tényleg van  varázslámpád… és… (varázs)seprűd…?

Megveregettem a vállam ( jobb kéz -bal váll) és ezen még elmélkednem  kell egy kicsit …

Valamelyik nap, felrakom a mentás szappanomat is.

Reklámok